Kritikák

2008-01-15

"Gyöngyösi Levente kora romantikus balladai modorban komponált dalainak (Két Csokonai-dal) szövegéből eleinte alig valamit, később semmit sem lehetett érteni. Ezt kisebb részben az intenzív zongorázást követelő kíséretnek, nagyobbrészt Herczenik Anna operás hevületének köszönhettük. A szöveget csak utólag, a Csokonai-kötet otthoni átlapozása után ismertem meg.

2006-11-04

"Amit a szerző Szabó T. Anna két verséből kihámoz (pontosabban: amit olvasati alternatívaként e szövegekre ráerőltet), akkor is nonszensz, ha a költőnő az erőszaktételbe beleegyezett. A két vers, mely eredetileg az anya- csecsemő-kapcsolat aspektusairól számolt be, még átdolgozott alakban is oly nyilvánvalóan hordozza eredeti témáját, hogy soraival az elhagyott szerelmes férfi lelkiállapotát ábrázolni kínos eltévelyedés."

2005-11-17

"Gyöngyösi teljesítménye káprázatos, ötletei sziporkázóak, de a végeredmény inkább jópofa, mint jó - épp csak a mozarti bölcsesség, a Da Ponte-operák fájdalmas mosolya az, amit utólag a legjobb szándékkal sem lehet rekonstruálni, helyettük a Mozartra ennél kevésbé jellemző nagy váltások, hangnemi, hangszerelési és egyéb tréfák tolongtak, melyek helyenként úgy lógnak ki a mûbõl, mint a Salamon-toronyból a vasbeton gerenda. Talán szándékosan - ez Gyöngyösi kézjegye. A végeredmény: egy szórakoztató óra, nagyszerű énekesekkel."

2005-08-05

Gyöngyösi Levente első operájának, A gólyakalifának bemutatója fontos esemény a magyar operairodalom és operajátszás történetében. A '60-as évek eleje, a C´est la guerre 1962-es és a Vérnász 1964-es bemutatása óta nem robbant ki ilyen hazai operaszerzői tehetség magyar operaszínpadon. Igaz, az irányok ellentétesek: Petrovics Emil és Szokolay Sándor műve történelmi előrelépés volt a magyar operai nyelv területén, Gyöngyösié viszont visszavisz az európai operatörténet húszas éveibe. Nem annyira szakmaiság vagy ízlés, mint inkább esztétikai világnézet kérdése, hogy (az úgynevezett posztmodern korban) ezt az elvszerűen vállalt retro-zenét valaki elfogadja-e vagy elutasítja, történetileg legitimnek vagy anakronisztikusnak tartja, A gólyakalifát a már régen igencsak kérdéses operaműfaj egyik lehetséges megoldásának vagy bravúros pszeudo-operának tekinti. A darabon lehet vitatkozni, de a zeneszerző par excellence operai tehetségét vitatni aligha - A gólyakalifa mindenekelőtt káprázatosan tehetséges opera. Szerzője a fiatalságához képest ijesztően kész operakomponista, fölényesen-invenciózusan uralja és virtuózan kezeli az operai idiómákat.

2005-07-09

"Megértem, hogy a huszonéves ifjú szerzõ a Gólyakalifa-jelképet pszichoanalitikus-erotikus kulccsal kívánta kinyitni. De sajnálom, hogy a librettista irányítását követve elfordította pillantását a doppelgänger alvilágának társadalmi valóságától, amit pedig Babits nagy és szorongató szociális részvéttõl áthatva mutat be. Az árnyék életrajzában, aki magát inasból díjnokká hazudja, hogy énné válhasson, egy másik Wozzeck csírái rejtõznek. A tangórévület színpadiassága igazán nem alkalmas közeg e csírák zenei kifejlõdéséhez. Persze kérdhetik, mi lenne az alkalmas közeg? A hajléktalanoknak van hangjuk, de nincs zenéjük. Még Sprechgesangjuk sincs."

2005-06-21

" Elemér egy teljesen átlagos tizen-huszonéves fiú. Ugyanazok a problémái, mint a többieknek. A különbség az, hogy nem tud felülkerekedni rajtuk. Van egy családja, ahol minden rendben van. Vagy mégsem? Szép, szép ez a fehéres, hamvas család, de valami bűzlik. Kicsit nyársatnyeltek. Az Apa nem bírja elviselni, hogy a fia a gyengeség legkisebb jelét mutassa. Ahelyett, hogy segíteni próbálna, ledorongolja. Az Anyának viszonya van a Hadnaggyal, az Apa – mikor a fia kérdőre vonja – csak tehetetlenül vonja a vállát, pénzt ad a fiának: Menjél, keress egy nőt magadnak. Szóval ez a család nem is olyan fehér, mint ahogy kinéz. Elemérnek – pont az előbbi közjáték után – nehezére esik egy nővel kapcsolatot teremtenie. Minden vágya, hogy végre felnőtt (férfi) lehessen, de nem olyan módon, mint a szülei. A szerelem tisztasága, ami később Etelkában testesül meg, elérhetetlennek tűnik. Ezért van hányingere a Sylviával töltött órák után. Ezért fordul vele egyet a világ, mikor megismeri Etelkát. Skizofrén? Lehet. Kinek nincsenek furcsa álmai? Hányan vannak, akik egy rémálmos éjszaka után használhatatlanok? Hányan vannak, akik pszichiáterhez fordulnak, jóllehet a nappalaik normálisan telnek?"

2004-11-09

"Gyöngyösi Levente zenéje akrobatikus hajlításokkal és meglepő fordulatokkal meséli el a történetet. A Millenáris-beli este legszebb kettőse bizonyosan az Inas és Elemér duettje. Gyöngyösi zenéjében az egymásra ismerés drámája oktávpárhuzamokban fejeződik ki: a strófák közbeni átmenetek hektikussága jól érzékelteti a lélek mélyén húzódó dúltságot. Balla Zsófia szövege végigvezeti azt az ellentétet, amely ebben a kettősben hallható először: az Inas által használt durva nyelvezet élesen elválik Elemérétől."

2000-05-05

Gyöngyösi jól tudja, hogy az az operaideál, amit ő keres, elsôsorban a helyzetek melodikus megragadásából él. Gazdag és egyenletes színvonalú az invenciója, s ha nem is igazán egyénítettek és átütô erejûek a dallamai, de seregnyi egyenrangúan jelentôs témát sorakoztat egymás mellé, amelyek jól definiálják a helyzet megkívánta karaktert. A legígéretesebbnek mégis a zenei idő iránti érzékét vélem; ahogyan pontosan beméri az egyes szakaszok teherbírását, ahogyan végiglépteti szereplôit a cselekmény kigöngyölődő szőnyegén. Ha túl óvatosnak tetszik is a gyakori prózára váltás, s ha túl naivnak hat is a zárókórus elégikusan kommentáló hangvétele, abszolút életképesnek, színpadra termettnek tetszett A gólyakalifa.