Kritikák

2008-11-13

"Bár Gyöngyösi zenéjének sajátos íze talán nem első hallásra tárulkozik fel (hiszen idézeteinek, stílusutánzatainak jó része csak az európai zenetörténetben jártasak számára azonosíthatóak könnyűszerrel), mégis meggyőződésem, hogy a komolyzenében nem különösebben művelt fülek is hamar ráéreznek. Különösen, ha a lemez hallgatását a 6. track-től következő Cantici Fratres Sole-val kezdik. Kivételesen zseniális a 9. számot viselő orgonakíséretes szopránária, amely önálló karakterdalként is megállná a helyét, vagy a 11., passacagliaként megírt kórustétel."

2008-08-27

"Gyöngyösi Levente még tovább megy. Nála szinte minden idézőjelbe kerül. Missa Lux et origo című rövid, gregorián alapú miséje (a Credo tétel nélkül) régi zeneszerzői technikák leleményes felidézése: a gregorián dallam sokszoros – elsősorban reneszánsz – fénytörésben szól, de aztán, már a Gloriától, modernebb izgalmak borzolják a partitúrát; Eötvös Péter és Ligeti kórusainak hatását is észlelhetjük, de a formálás mindig hallgatóbarát marad, sosem csap át végletekbe. Így aztán a hallgató egészen kellemes érzésekkel fogadja be a muzsikát, de végén mégis felteheti a kérdést: valóban ennyire problémátlanul sima művészet ez, valóban semmiféle kétely nem gyötri a komponistát? Valóban ilyen tökéletesen felhőtlen lélekkel hisz Istenében? Valóban ennyire magától értetődő egy mise mai léte? Nem tudni."

2008-04-08
"Gyöngyösi Levente művei Eco regényeihez hasonlatos szabadsággal járkálnak ki, s be a különféle korok kapuján. Ahogy a rendkívül népszerű olasz író, úgy Gyöngyösi sem egy tipikus középkori, vagy klasszikus alkotást hoz létre, hanem egy adott korszak, vagy korszakok elemeit felhasználva, mindenki számára érthető módon fogalmazza meg abszolút mértékben XXI századi gondolatait.

Még egyszer, külön is hangsúlyozom, hogy a saját gondolatait.
Mert annak ellenére, hogy egyértelműen reneszánsz és klasszikus fordulatokkal, műfajokkal dolgozik, a hangnem összetéveszthetetlenül egyéni. Az akkordfűzések torzításai, a jazzes ritmikai elemek, a hangszerelés újdonságai egy sajátságos, senki másra nem jellemző ízt hoznak létre."
2008-04-01

"Amikor a Lukács-passiót hallgattam, óhatatlanul Mel Gibson filmje járt az eszemben és az, hogy Gyöngyösi Leventének filmzenéket is kéne írnia, annyira jól illusztrál. Ez a passió ugyanis rendkívül képszerű, dramaturgiailag erősen közelít az operához, különösen azáltal, hogy itt a bibliai szereplők is kapnak személyes érzéseket kifejező áriákat."

2008-03-23

"A krisztusi korba lépett Gyöngyösi Levente Lukács-passiójának ősbemutatója soha jobbkor nem lehetett volna, mint az idén a Nagyhétre eső Tavaszi Fesztivál alkalmával. A jellegzetesen „gyöngyösis” zene Vashegyi György keze alatt úgy szólalt meg, mintha legalábbis évek óta műsoron volna. De kilépett-e a fiatal zeneszerző Bach passióinak árnyékából?"

2008-03-19

Gyöngyösi Levente operája szecessziós műremek. Szecessziós, amennyiben szakít a szülők nemzedékének meggyőződéseivel és visszatér a zeneszerző-nagyszülők szellemi örökségéhez. Szecessziós továbbá cselekménye révén is: Balla Zsófia az idén 100 éves Nyugatban megjelent Babits-regény nyomán készült szövegkönyve úgy dramatizálja ezt az ízig-vérig Doppelgänger/hasonmás-történetet, hogy az operaszínpadra alkalmazáson túl megőrzi a Babits-szöveg tudatalatti Calderón- ill. Grillparzer-vonatkozásait is. Szecessziós végül az opera kiindulópontjául szolgáló alapigazság is, mely szerint Das Leben ist Traum / Az élet álom. Ez a sokértelmű kijelentés volt ugyanis a 19. és 20. század fordulóján az Osztrák-Magyar Monarchia világmegváltó terveket dédelgető ifjúságának egyik – utólag meglepő helyeken felbukkanó – bonmot-ja. Aligha véletlen, hogy Kodály Zoltánné Sándor Emma asszony egy Bartókot és Kodályt négykezesezés közben megörökítő saját készítésű rajzára is odaírta 1913. februárjában a Grillparzer-dráma címét: Das Leben - ein Traum.

2008-01-31

"A rövid oratórium mai eszközökkel mintegy visszaírja a tökéletesen elavult és hiteltelen művészeti eljárások korába önmagát. A posztmodern eljárásainak mellérendelő arzenáljával nem teremthető a kollektívát megszólító ideologikus művészet, ez volt Rec. feltételezése, mielőtt meghallgatta a darabot. Hogy tévedett, ez lett a koncert legfőbb tanulsága. Az persze más kérdés, hogy miféle értékű művészet ez. Megkockáztatható az állítás, hogy a posztmodern giccs egyik vérszegény példányával találkozott a közönség ezen a vasárnapi matinén."

2008-01-30

[...] ezt az eltávolítottságot, ezt a többjelentésűséget hiányoltam Gyöngyösi művéből. Nem mintha a komponista ne élt volna ezúttal is bőven idézetekkel és utalásokkal, nem mintha zenéje kevésbé lett volna posztmodern, mint Szőcs drámája. Mégis, ami a szövegben (legalábbis potenciálisan) működik, az a zenében, ebben az esetben, nem. Nem hiszem, hogy Gyöngyösi nem észlelte, hogy többjelentésű szöveget vesz a kezébe – a librettóvá kivonatolás és a zenésítés során azonban mégis ezt a lényeges tulajdonságukat veszítették el a versek. Az eredetileg komplex szöveget Gyöngyösi megzenésítése szimplifikálta, és ideologikussá degradálta. Hiába szép ez a zene, hiába jó játszani és hallgatni is – a komponistának fel kellett volna ismernie, hogy ezt a szöveget nem lehet megzenésíteni, legalábbis ezekkel az eszközökkel nem.

2008-01-15

"Gyöngyösi Levente kora romantikus balladai modorban komponált dalainak (Két Csokonai-dal) szövegéből eleinte alig valamit, később semmit sem lehetett érteni. Ezt kisebb részben az intenzív zongorázást követelő kíséretnek, nagyobbrészt Herczenik Anna operás hevületének köszönhettük. A szöveget csak utólag, a Csokonai-kötet otthoni átlapozása után ismertem meg.

2006-11-04

"Amit a szerző Szabó T. Anna két verséből kihámoz (pontosabban: amit olvasati alternatívaként e szövegekre ráerőltet), akkor is nonszensz, ha a költőnő az erőszaktételbe beleegyezett. A két vers, mely eredetileg az anya- csecsemő-kapcsolat aspektusairól számolt be, még átdolgozott alakban is oly nyilvánvalóan hordozza eredeti témáját, hogy soraival az elhagyott szerelmes férfi lelkiállapotát ábrázolni kínos eltévelyedés."