Kritikák

2013-08-15

"Gyöngyösi Levente kantátájában (A szeretet himnusza) Szüle Tamást hallhattuk. Kissé túlmarkírozott éneke gyakran fedte el a szöveget (Pál apostol korinthusiakhoz írt első le­ve­lének részleteit). A 2006-ban írt darab tetszetős dallamfordulatai mögött a könnyedebb műfajokban szokásos melódiareflexek munkálkodására figyelhettem fel, melyen nem bosszankodtam, inkább csak jólesően meglepődtem."

2013-06-04

Már Tóth Péter említette a két hónappal ezelőtti Muzsikában megjelent beszélgetésünkben, hogy te is musicalt írsz. 

- Gyűlölöm ezt a műfaj-megnevezést, de úgy látom, az lesz A Mester és Margarita. Könnyűzenei oldalról közelítő, könnyűzenei hangszereket alkalmazó vokál-szimfonikus mű, szólistákkal, kórussal. Ez a műfaj elvben akkor működik, ha szórakoztat. De súlyos irodalmi témát választottam, abból kell Várady Szabolcs librettistával és a dramaturgokkal egy nagyközönség által kedvelhető, ugyanakkor a mondanivalót mai sajátos szemszöggel megközelítő művet létrehozni. A komplex történetet lehetőleg egy fő szálra kell egyszerűsítenünk.

2012-11-08

"A mű részeiben és egészében a rend és a gondos formálás jegyeit mutatja, és ha gyakran rá tudunk is mutatni Gyöngyösi gondolatainak ihlető forrásaira a jazztől és Mahlertől Kodályon, Bartókon át a népzenéig, a szerző, úgy tapasztalom, makacs igényességgel és egyre nagyobb sikerrel dolgozik azon, hogy mindebből egyéni zenei világot építsen fel. Saját útjához való következetes ragaszkodása mindenesetre tiszteletre méltó és rokonszenves.Fischer Iván és zenekara teljes koncentrációval és tisztelettel közelített a darabhoz, s a szuggesztív és csiszolt előadásra a közönség lelkesen reagált."

2012-11-06

"Gyöngyösi imponáló közvetlenséggel vállalja fel azt a programot, amelyet a fiatal Bartók először elutasított, majd hamarosan nézetét korrigálni kényszerülve immár magáénak vallott: megélt események tükröződnek a művekben. Nem tudni, milyen hatást gyakorolt volna a szimfónia, ha nem áll a hallgatóság rendelkezésére igényes, gyakran szerzői önvallomásokra támaszkodó, csak a szerzőtől megtudható, első kézből hiteles adatokat tartalmazó ismertető, de nem is fontos. A lényeg: kedvező fogadtatásra talált a mű, ami további lökést ad a szerzőnek szimfonikus darabok komponálására, s egyszersmind az akusztikai kontroll lehetőségét, hogy megítélhesse: mennyiben felel meg elképzeléseinek a kottába rögzített hangszerelés."

2012-09-11

"[...] egyértelműen hallatszott, hogy kortárs komolyzenéről van szó (nálam két kategória van a kortárs vonalon, az egyik a bátor-kísérletező kalandorok tábora pl.: Stockhausen, a másik a modernebb, de megszokott formájú, közönségbarátibb tábor pl.: Michael Nyman... mindkettő kategóriához méltán nagy nevek köthetőek, szóval ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármelyiket is preferálnám a másikkal szemben, csak a kortársnál úgy tűnik, felerősödtek a szélsőséges stíluselemek...mindegy, a lényeg, hogy ezt is mindenképp a közönségbarát csoportba tenném), nekem gyakran beugrott, milyen filmzenés a hangulata... sőt, pontosítva: olyan karácsonyi-családi-kalandfilmes betétdalos volt."

2012-08-09

"Jóllehet a kompozíció forradalmian friss intellektuális élményt nem jelentett, szerzőjének nyilvánvalóan nem is állt szándékában, hogy közönségét a progresszív törekvések befogadási technikáinak elsajátítása felé terelje. Sokkal inkább arra törekedett, hogy olyan alkotást hozzon létre, amelynek ellenőrzött és egyszerű, áttekinthető rendben tartott formai nosztalgiája, nyílt stilisztikai idézetei ökonomikus egységbe simulhatnak anélkül, hogy a hallgatók mindenáron az eredetiség kérdését kívánnák firtatni. A célját lényegében el is érte, amennyiben a szellemi-emocionális hatás és a teljes szerkezet léptékének arányait sikerült mindvégig megőriznie, anélkül, hogy bármelyik túlnőtt volna a másikon."

2012-02-23

"A mély fafúvósok - fojtott kürtök - kisdob - vonós pizzicato felrakás és a szaggatott, erősen ritmizált zenei szövet a Mandarin világát idézi, a szekund-kvart lépésekből építkező dallamtöredékek a Kékszakállúra emlékeztetnek, de Bartók éjszaka-zenéinek színei is kihallhatók Gyöngyösi 2011-ben befejezett második szimfóniájából. A párhuzamok a második tételben folytatódnak, ez ugyanis a Concerto Megszakított közjáték című tételének dallam-idézeteire hajaz. A hivatalos műismertetés szerint „Az idillikus hangvételt az I. tétel fenyegető főtémája szakítja félbe" - az idilli részek hárfa-xilofon-fuvola hangszerelése és tercrokon fordulatokban gazdag harmonizálása egyébként inkább Debussy és Ravel zenekari színeit idézte."

2012-01-17

"Meglepő módon az elveszett remény még a hangverseny alatt visszatért, és éppen az újonnan hangszerelt, a 190-es jegyzékszámú kantáta alatt. Mintha valami megcsípte volna a társaságot, hirtelen szívvel és élettel telítődtek a muzsikusok, a tempók felgyorsultak, megszólalt a zene. Nem tudom, mi ennek az oka, az orgonánál ülő kollégáért, Gyöngyösi Leventéért hajtottak, vagy ezt a kantátát többet próbálták, esetleg intenzívebb a karmester kapcsolata ezzel a darabbal.

2011-12-09

"Szá­mom­ra az ez­után következő Ubi ca­ri­tas tet­szett mind kö­zül a leg­ki­vá­lóbb kom­po­zí­ci­ó­nak vá­lasz­té­kos és igen ex­presszív har­mó­ni­á­i­val, mí­ves és át­tört ze­nei szö­ve­té­vel, biz­tos és öko­no­mi­kus for­má­lá­sá­val. A zá­ró Confitemini pe­dig Al­le­lu­já­já­nak vir­tuo­­zi­tá­sá­val, tán­cos hang­já­val kép­viselt új­don­­sá­got, to­váb­bá újabb há­lás ki­hí­vást a nagy­­sze­rű kó­rus szá­má­ra."

2011-11-29

"Vigyázni kell, hogy a zene ne keltse túlságosan az idézet benyomását, ne keltse azt az érzést a hallgatóban, hogy ez a rész teljesen olyan, mintha mondjuk egy Brahms-műben lenne, csak rosszabbul... Ez számomra nagyon régi probléma. Az egyetlen megoldás ésszerű arányt találni az eltávolítás és a stílusjáték között. Be is ugorjon, honnan ismerős, de a kapcsolat ne legyen direkt. Hiszek abban, hogy ha valaki ügyes, akkor az „idézet" problémája nem merül fel."