Kritikák

2018-09-16

Úgy tudom, már kisgyerekkorodban elhatároztad, hogy zeneszerző leszel. Mi az, ami egy kisfiút vonz a zeneszerzésben? Az agyi munka, az alkotás?

Ezt nehéz megmondani. Nyolc-tíz éves koromban egyszer csak úgy éreztem, zeneszerző akarok lenni. Azonnal bele is fogtam egy operába, Dióbél királyfi címmel, melyből egyetlenegy ária készült el, ami nem túl nagy dolog, de így is elég nagy publicitást kapott a kolozsvári zeneiskolában a zongoratanárnőm révén. Így onnantól engem úgy kezeltek, mint aki zeneszerző lesz. Leginkább arra emlékszem, hogy volt egy nagyon kedves osztálytársam, Horváth József – azóta kitűnő karmester –, akivel előszeretettel tanulmányoztunk partitúrákat.

2018-03-13

"[...] A műsor középső száma különösen felkeltette érdeklődésemet. Ittzés Gergely szólójával ezen az estén mutatta be a zenekar Gyöngyösi Levente új darabját, a Fuvolaversenyt. Ittzést az elmúlt évtizedekben kivételes kvalitású művésznek ismertem meg, ritka hangszeres fenoménnak, akiben az elméletileg is megalapozott technikai tudás különleges zenei értékekkel párosul.

2016-01-09

"A második szakaszban ábrázolt, csatába induló férfiak éneke után hosszabb zenekari közjáték következett, majd a mennydörgés, villámlás megszakadt, elcsendesedett minden. A férfikar halk, tartott akkordjai az imént még büszkén és bizakodóan csatába induló harcosoknak most már csak a kísértetét jelenítették meg. Ez az, ami "minden gondolatnak alján" tovább él az otthon maradottak emlékezetében, s jelen volt a szoprán szólista pentaton fordulatokban bővelkedő gyászéneke alatt. A zenei folyamat a zenekar és énekkar részéről is apró, de zavaró intonációs bizonytalanságokkal és csekély kifejezőerővel nem érte el a benne rejlő dramaturgiai hatást."

2015-12-07

"Nem vagyok feltétlen híve annak az esztétikai irányzatnak, amelyet a Négyek (illetve ma már Ötök) képviselnek, s ezt itt és most azért is érzem fontosnak előrebocsátani, mert ennek fényében talán még hitelesebb lehet az egyértelmű elismerés, sőt lelkesedés, amellyel erről a három műről beszámolni készülök. Igazi zenék voltak ezek: tartalmasak, megmunkáltak, szenvedélyesek – olyanok, amelyeknek akadnak felemelő, sőt megrázó pillanatai is. Mindhárom mű zenei nyelve a kortársi dallam- és harmóniavilágot a múlt stílusaival elegyítő eklektika. Mindhárom műre jellemző a nagy zenekari és kórustuttik alkalmazása, az erő, a sodrás, a nagy hangzástömeg dramaturgiai hatásának kihasználása. Ha a múltidéző-múltfeldolgozó keverék-idióma stiláris pilléreit kell megnevezni, ezeket Gyöngyösinél Bartók és Szokolay, Selmeczinél Mahler és Kodály, Csemiczkynél Liszt és Stravinsky stílusemlékeinek megjelenése képviselte. "

2015-04-20

„A rakendroll temetése” – mondta [...] egy ismert rocktörténész a szünetben, de azt ő is elismeri, hogy a szimfónia zárása csodaszépre sikerült. Emlék M.-nek. Ehhez Gyöngyösi alig nyúlt hozzá. A kórus zümmögi az akkordokat, Pasztircsák Polina énekli a szólót. Gyönyörű. Persze ez főleg Szörényi érdeme. A szimfónia egésze viszont Gyöngyösié, aki láthatóan felülmúlta Szörényi várakozásait is: az ünnepelt a színpad fölötti oldalpáholyból nézte-hallgatta az előadást, amikor kellett, felállt, meghajolt, fogadta a tapsot, de amúgy belefeledkezett a meglepetészenébe.

2015-04-16

A zeneszerző felidézte, hogy az Illés együttes zenéje gyermek- és ifjúkora meghatározó élménye volt, “még az sincs kizárva, hogy a keresztnevemet is Szörényi Levente miatt kaptam a szüleimtől, aki nagyon szerették az Illést”. Gyöngyösi Levente Kolozsvárott született, Erdélyben nőtt fel, “oda elég nehezen jutottak el akkoriban a magyar lemezek, de azért mégis: nálunk az Illés és a Fonográf felvételei ugyanúgy megvoltak, mint Bach Brandenburgi versenyei”.

2015-04-15

"[...] nem mellesleg a Sinfonia concertante még szórakoztató is. Talán az oldottabb és gördülékenyebb előadás is közrejátszott abban, hogy most az első tételben több, a könnyűzenében is bevált fordulatra, „intonációra" figyeltem fel, a lassú tételben pedig a lírai, dalszerű fogalmazásmód hatott evidensebb módon. Ezúttal ezt a lassútételt hallottam a legfajsúlyosabbnak, a világos sorszerkezet, a szimmetrikus periódusok egybekapcsolásából kialakított forma, a lépésről-lépésre gazdagodó hangszerelés, az érzelmi crescendo egyetlen pillanatra sem vált banálissá."

2014-11-18

"De ezenkívül is találunk még itt több megízlelendő gyönyörűséget. A román-magyar származású zeneszerző, Gyöngyösi Levente Szonátája, melyet a Seattle-I Zart Dombourian-Eby részére írt 2009-ben, újabb példa a kitűnő repertoárra, mely mostanában a mindeddig elhanyagolt piccolóra készült."

2013-11-26

"Az egész műre a pillanatnyi szünet nélkül áradó, gazdag invenció, a – mind formálás, mind hangszerelés terén – briliánsnak nevezhető kompozíciós munka és (mint az eddigiekből sejthető) feltűnően „közönségbarát” hangvétel jellemző. Mindez együtt pedig szinte predesztinálja a darabot a kortárs zene esetében szokatlan mérvű népszerűségre – ezt jelezte az ősbemutató zajosan lelkes fogadtatása is."

2013-11-15

"Gyöngyösi Levente új műve az Amadinda együttes és a Pannon Filharmonikusok felkérésére íródott, és benne a zeneszerző mindkét együttesnek jól játszható, nem túlságosan megerőltető, de azért mutatós és kifejezetten „közönségbarát” alkotást hozott létre. Melyből a második tétel meghitt katarzisát leszámítva, leginkább az maradt meg bennem, hogy e mű milyen jól eladható és előadható lesz, vagy lehet majd külföldön is, mondjuk egy Amadinda-turné keretében, az adott város az európai átlagot legalább „alulról súroló” zenekarának kíséretével."