Kritikák

"A második szakaszban ábrázolt, csatába induló férfiak éneke után hosszabb zenekari közjáték következett, majd a mennydörgés, villámlás megszakadt, elcsendesedett minden. A férfikar halk, tartott akkordjai az imént még büszkén és bizakodóan csatába induló harcosoknak most már csak a kísértetét jelenítették meg. Ez az, ami "minden gondolatnak alján" tovább él az otthon maradottak emlékezetében, s jelen volt a szoprán szólista pentaton fordulatokban bővelkedő gyászéneke alatt. A zenei folyamat a zenekar és énekkar részéről is apró, de zavaró intonációs bizonytalanságokkal és csekély kifejezőerővel nem érte el a benne rejlő dramaturgiai hatást."

„A rakendroll temetése” – mondta [...] egy ismert rocktörténész a szünetben, de azt ő is elismeri, hogy a szimfónia zárása csodaszépre sikerült. Emlék M.-nek. Ehhez Gyöngyösi alig nyúlt hozzá. A kórus zümmögi az akkordokat, Pasztircsák Polina énekli a szólót. Gyönyörű. Persze ez főleg Szörényi érdeme. A szimfónia egésze viszont Gyöngyösié, aki láthatóan felülmúlta Szörényi várakozásait is: az ünnepelt a színpad fölötti oldalpáholyból nézte-hallgatta az előadást, amikor kellett, felállt, meghajolt, fogadta a tapsot, de amúgy belefeledkezett a meglepetészenébe.

"[...] nem mellesleg a Sinfonia concertante még szórakoztató is. Talán az oldottabb és gördülékenyebb előadás is közrejátszott abban, hogy most az első tételben több, a könnyűzenében is bevált fordulatra, „intonációra" figyeltem fel, a lassú tételben pedig a lírai, dalszerű fogalmazásmód hatott evidensebb módon. Ezúttal ezt a lassútételt hallottam a legfajsúlyosabbnak, a világos sorszerkezet, a szimmetrikus periódusok egybekapcsolásából kialakított forma, a lépésről-lépésre gazdagodó hangszerelés, az érzelmi crescendo egyetlen pillanatra sem vált banálissá."

"Az egész műre a pillanatnyi szünet nélkül áradó, gazdag invenció, a – mind formálás, mind hangszerelés terén – briliánsnak nevezhető kompozíciós munka és (mint az eddigiekből sejthető) feltűnően „közönségbarát” hangvétel jellemző. Mindez együtt pedig szinte predesztinálja a darabot a kortárs zene esetében szokatlan mérvű népszerűségre – ezt jelezte az ősbemutató zajosan lelkes fogadtatása is."