"A második szakaszban ábrázolt, csatába induló férfiak éneke után hosszabb zenekari közjáték következett, majd a mennydörgés, villámlás megszakadt, elcsendesedett minden. A férfikar halk, tartott akkordjai az imént még büszkén és bizakodóan csatába induló harcosoknak most már csak a kísértetét jelenítették meg. Ez az, ami "minden gondolatnak alján" tovább él az otthon maradottak emlékezetében, s jelen volt a szoprán szólista pentaton fordulatokban bővelkedő gyászéneke alatt. A zenei folyamat a zenekar és énekkar részéről is apró, de zavaró intonációs bizonytalanságokkal és csekély kifejezőerővel nem érte el a benne rejlő dramaturgiai hatást."
Kritikák
2015-12-07
"Nem vagyok feltétlen híve annak az esztétikai irányzatnak, amelyet a Négyek (illetve ma már Ötök) képviselnek, s ezt itt és most azért is érzem fontosnak előrebocsátani, mert ennek fényében talán még hitelesebb lehet az egyértelmű elismerés, sőt lelkesedés, amellyel erről a három műről beszámolni készülök. Igazi zenék voltak ezek: tartalmasak, megmunkáltak, szenvedélyesek – olyanok, amelyeknek akadnak felemelő, sőt megrázó pillanatai is. Mindhárom mű zenei nyelve a kortársi dallam- és harmóniavilágot a múlt stílusaival elegyítő eklektika. Mindhárom műre jellemző a nagy zenekari és kórustuttik alkalmazása, az erő, a sodrás, a nagy hangzástömeg dramaturgiai hatásának kihasználása. Ha a múltidéző-múltfeldolgozó keverék-idióma stiláris pilléreit kell megnevezni, ezeket Gyöngyösinél Bartók és Szokolay, Selmeczinél Mahler és Kodály, Csemiczkynél Liszt és Stravinsky stílusemlékeinek megjelenése képviselte. "
2015-04-20
„A rakendroll temetése” – mondta [...] egy ismert rocktörténész a szünetben, de azt ő is elismeri, hogy a szimfónia zárása csodaszépre sikerült. Emlék M.-nek. Ehhez Gyöngyösi alig nyúlt hozzá. A kórus zümmögi az akkordokat, Pasztircsák Polina énekli a szólót. Gyönyörű. Persze ez főleg Szörényi érdeme. A szimfónia egésze viszont Gyöngyösié, aki láthatóan felülmúlta Szörényi várakozásait is: az ünnepelt a színpad fölötti oldalpáholyból nézte-hallgatta az előadást, amikor kellett, felállt, meghajolt, fogadta a tapsot, de amúgy belefeledkezett a meglepetészenébe.
2015-04-16
A zeneszerző felidézte, hogy az Illés együttes zenéje gyermek- és ifjúkora meghatározó élménye volt, “még az sincs kizárva, hogy a keresztnevemet is Szörényi Levente miatt kaptam a szüleimtől, aki nagyon szerették az Illést”. Gyöngyösi Levente Kolozsvárott született, Erdélyben nőtt fel, “oda elég nehezen jutottak el akkoriban a magyar lemezek, de azért mégis: nálunk az Illés és a Fonográf felvételei ugyanúgy megvoltak, mint Bach Brandenburgi versenyei”.
2015-04-15
"[...] nem mellesleg a Sinfonia concertante még szórakoztató is. Talán az oldottabb és gördülékenyebb előadás is közrejátszott abban, hogy most az első tételben több, a könnyűzenében is bevált fordulatra, „intonációra" figyeltem fel, a lassú tételben pedig a lírai, dalszerű fogalmazásmód hatott evidensebb módon. Ezúttal ezt a lassútételt hallottam a legfajsúlyosabbnak, a világos sorszerkezet, a szimmetrikus periódusok egybekapcsolásából kialakított forma, a lépésről-lépésre gazdagodó hangszerelés, az érzelmi crescendo egyetlen pillanatra sem vált banálissá."
2014-11-18
"De ezenkívül is találunk még itt több megízlelendő gyönyörűséget. A román-magyar származású zeneszerző, Gyöngyösi Levente Szonátája, melyet a Seattle-I Zart Dombourian-Eby részére írt 2009-ben, újabb példa a kitűnő repertoárra, mely mostanában a mindeddig elhanyagolt piccolóra készült."
2013-11-26
"Az egész műre a pillanatnyi szünet nélkül áradó, gazdag invenció, a – mind formálás, mind hangszerelés terén – briliánsnak nevezhető kompozíciós munka és (mint az eddigiekből sejthető) feltűnően „közönségbarát” hangvétel jellemző. Mindez együtt pedig szinte predesztinálja a darabot a kortárs zene esetében szokatlan mérvű népszerűségre – ezt jelezte az ősbemutató zajosan lelkes fogadtatása is."
2013-11-15
"Gyöngyösi Levente új műve az Amadinda együttes és a Pannon Filharmonikusok felkérésére íródott, és benne a zeneszerző mindkét együttesnek jól játszható, nem túlságosan megerőltető, de azért mutatós és kifejezetten „közönségbarát” alkotást hozott létre. Melyből a második tétel meghitt katarzisát leszámítva, leginkább az maradt meg bennem, hogy e mű milyen jól eladható és előadható lesz, vagy lehet majd külföldön is, mondjuk egy Amadinda-turné keretében, az adott város az európai átlagot legalább „alulról súroló” zenekarának kíséretével."
2013-08-15
"Gyöngyösi Levente kantátájában (A szeretet himnusza) Szüle Tamást hallhattuk. Kissé túlmarkírozott éneke gyakran fedte el a szöveget (Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének részleteit). A 2006-ban írt darab tetszetős dallamfordulatai mögött a könnyedebb műfajokban szokásos melódiareflexek munkálkodására figyelhettem fel, melyen nem bosszankodtam, inkább csak jólesően meglepődtem."
2013-06-04
- Már Tóth Péter említette a két hónappal ezelőtti Muzsikában megjelent beszélgetésünkben, hogy te is musicalt írsz.
- Gyűlölöm ezt a műfaj-megnevezést, de úgy látom, az lesz A Mester és Margarita. Könnyűzenei oldalról közelítő, könnyűzenei hangszereket alkalmazó vokál-szimfonikus mű, szólistákkal, kórussal. Ez a műfaj elvben akkor működik, ha szórakoztat. De súlyos irodalmi témát választottam, abból kell Várady Szabolcs librettistával és a dramaturgokkal egy nagyközönség által kedvelhető, ugyanakkor a mondanivalót mai sajátos szemszöggel megközelítő művet létrehozni. A komplex történetet lehetőleg egy fő szálra kell egyszerűsítenünk.
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »