Úgy tudom, már kisgyerekkorodban elhatároztad, hogy zeneszerző leszel. Mi az, ami egy kisfiút vonz a zeneszerzésben? Az agyi munka, az alkotás?
Ezt nehéz megmondani. Nyolc-tíz éves koromban egyszer csak úgy éreztem, zeneszerző akarok lenni. Azonnal bele is fogtam egy operába, Dióbél királyfi címmel, melyből egyetlenegy ária készült el, ami nem túl nagy dolog, de így is elég nagy publicitást kapott a kolozsvári zeneiskolában a zongoratanárnőm révén. Így onnantól engem úgy kezeltek, mint aki zeneszerző lesz. Leginkább arra emlékszem, hogy volt egy nagyon kedves osztálytársam, Horváth József – azóta kitűnő karmester –, akivel előszeretettel tanulmányoztunk partitúrákat.