Hírek

A Videoblogban mostantól megtekinthető képes beszámolóm a 2016. évi, XI. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztiválról, ahol a nemzetközi zsűri tagjaként dolgoztam. 

Ennek a nem méreteivel, hanem barátságosságával, valamint a közös éneklés szeretetével kitűnni akaró, de mágis igen magas színvonalú fesztiválnak rangos nemzetközi zsűrijében megtalálhattuk Francis Steelét, a világhírű Tallis Scholars énekegyüttes egykori tagját; Süleyman Tarman zeneszerzőt és karvezetőt, az ankarai egyetem professzorát; Solymosi-Tari Emőke zenetörténészt, a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzorát; Szabó Dénest, a Cantemus Kóruscsalád alapító-igazgatóját, a Nemzet Művészét, valamint jómagamat.

A beszámolóban Szabó Soma, a fesztivál egyik művészeti vezetője szót ejt a fesztivál jellegéről és körülményeiről, képes beszámolót láthattok a nyíregyházi Kossuth téren megrendezett nagyszabású foklórestről, valamint a fesztivál csúcspontját jelentő minősítő versenyről, melynek eredményeképpen az is kiderül, ki nyerte idén a fesztivál Nagydíját.

Amint a Fidelio-n is megjelent, a Szabó Soma által vezetett Cantemus Vegyeskar nagy sikert ért el: a spanyolországi Cantonigròs-ban megrendezett rangos nemzetközi kórusversenyen két kategóriában is díjat nyert.

A versenyen 19 ország 29 kórusa képviseltette magát. A Cantemus Vegyeskar hölgytagjai, indulván a nőikari kategóriában, többek között Quo ibo a spiritu tuo c. művemmel 2. helyezést értek el, majd a teljes kórus megnyerte a vegyeskari kategóriát. Itt műsorukon szerepelt Puer natus in Bethlehem c. művem is.

Szabó Dénessel, a magyar kórusélet mágusával, az univerzum egyik legcsodálatosabb kórushangzásának kialakítójával szoros szakmai és baráti kapcsolatom alakult ki az utóbbi években. Időről időre bemutatják új kórusműveimet, és ezek már két CD-n is hallhatóak előadásukban.

A Cantemus Gyermekkar ezévi japán turnéjára két új latin nyelvű mű készült: az úrvacsora (illetve a katolikusoknál az áldozás) szövegeként ismert Dominus Iesus in qua nocte (Azon az éjszakán az Úr Jézus kezébe vette a kenyeret), illetve a 4 Mária-antifóna egyikeként ismert Regina coeli (Mennyek Királynője).

A leghosszabb. A legkimerítőbb. A leggyötrelmesebb.

De biztosan életem eddigi legfelvillanyozóbb zeneszerzői feladata is: zenés színpadi művet írni Mihail Afanaszjevics Bulgakov A Mester és Margarita című regényéből.

Ebből a misztikus műből, Csordás Zoltán aneszteziológus-mentőorvos barátom örök kedvencéből, amelyről már akkor, barátságunk elején is órák hosszat tudott mesélni, amikor én még nemhogy a regényt nem olvastam, de azt sem tudtam, mi fán terem az orosz irodalom. Reményi Józsiék lakásában majdhogynem hetente tartottunk előadást valami fontos dologról, azt hiszem, 1998-ban – én a Figaróról, ő meg A Mester és Margaritáról. Akkortájt jártak Moszkvában, kettesben Józsival. Minden helyszínre elzarándokoltak, rengeteget fényképeztek, majd itthon, az előadás alkalmával izgatottan mutogatta képeken a Szadovaja 302/b-t, a Patriarsije Prudit, a Verébhegyet.

Mondom, nem olvastam még a könyvet akkor, de annyi biztosan nyilvánvalóvá vált számomra a filológiai igényességű fejtegetésekből, hogy ez egy Nagyon Nagy és Izgalmas Mű.