Katonasirató - Ozsvárt Viktória kritikája

Dátum: 
2016-01-09

"Gyöngyösi Levente szoprán szólistára, férfikarra és nagyzenekarra komponált Katonasiratója nyitotta az ősbemutatók sorát. A kantáta három szakaszból épült fel. A szólista, Kersák Edina gyönyörű csengésű, kiegyenlített orgánum birtokosa, és nagyszerűen tud bánni a hangjával. Éteri diminuendói lenyűgöző technikai profizmusra vallottak. Éneklésében mégis végig jelen volt valami iskolásság, épp a szép hangzásélmény miatt zavaró megfelelési kényszer. A kantáta első szakaszának "Várj még!" felkiáltásait nem azzal a kétségbeesett szenvedéllyel szólaltatta meg, mint aki annak tudatában tartóztatja a másikat, hogy talán sohasem láthatja többé, hanem mnt aki elfelejtett felírni valamit a bevásárlólistára. A második szakaszban ábrázolt, csatába induló férfiak éneke után hosszabb zenekari közjáték következett, majd a mennydörgés, villámlás megszakadt, elcsendesedett minden. A férfikar halk, tartott akkordjai az imént még büszkén és bizakodóan csatába induló harcosoknak most már csak a kísértetét jelenítették meg. Ez az, ami "minden gondolatnak alján" tovább él az otthon maradottak emlékezetében, s jelen volt a szoprán szólista pentaton fordulatokban bővelkedő gyászéneke alatt. A zenei folyamat a zenekar és énekkar részéről is apró, de zavaró intonációs bizonytalanságokkal és csekély kifejezőerővel nem érte el a benne rejlő dramaturgiai hatást."