Fuvolaverseny – Csengery Kristóf kritikája

Dátum: 
2018-03-13

"[...] A műsor középső száma különösen felkeltette érdeklődésemet. Ittzés Gergely szólójával ezen az estén mutatta be a zenekar Gyöngyösi Levente új darabját, a Fuvolaversenyt. Ittzést az elmúlt évtizedekben kivételes kvalitású művésznek ismertem meg, ritka hangszeres fenoménnak, akiben az elméletileg is megalapozott technikai tudás különleges zenei értékekkel párosul. Gyöngyösi Fuvolaversenye pedig már a puszta létével is kíváncsivá tett, hiszen e hangszer játékosai ritkán kapnak versenymű-ajándékot magyar zeneszerzőtől, ráadásul Gyöngyösi közérthető nyelvet beszél, s így arra is megvolt az esély, hogy a darab utat találjon a közönséghez.

Várakozásaimban nem csalódtam: Gyöngyösi Levente vonzón energikus hangvételű, sokszínű és sokféle hatást feldolgozó, eklektikus versenyművet írt; olyan kompozíciót, amely hagyományhű, ám az időtlen modernség szelleme sem idegen tőle, és félreismerhetetlenül magyar zene – miközben a felszínes „magyarosság” dekoratív lehetőségeit mellőzi. Hallatlanul élvezetes, kiváló darab; olyan mű, amely saroktételeiben csupa energia és indulat, s e kettő között a lassú középső részben a fuvola és a hárfa párbeszédével olyasmit valósít meg, ami egyszerre eredeti ötlet és ugyanakkor utalás a hagyományra (Mozart). A fuvolaszólam rendkívül nehéz, de hálás és hangszerszerű, kihasználja azokat a speciális lehetőségeket, amelyeket Ittzés, a fuvola felfedező szellemű mestere ismer és alkalmaz. Talán mondani sem kell: a Fuvolaverseny (mint oly sok versenymű) a szólistával együttműködésben, az ő véleményét kikérve és figyelembe véve készült, sőt az első tétel cadenzája Ittzés Gergely munkája. Ittzés sokszínű hangon, teljes technikai arzenálját mozgósítva, fölényes tökéletességgel és szenvedélyes szuggesztivitással szólaltatta meg a számára írt kompozíciót. [...]"