Véget ért a japán előadókörút

Csodálatos Japán! Milyen régen vágytam eljutni oda!

Az ország, ahol az élet legapróbb szeletét is képesek művészi szintre emelni. Ahol még az agyonzsúfolt metrókocsiba való bejutásért folytatott öldöklő küzdelmet is képesek udvariasan, némi tartózkodással művelni. Ahol a világon az egyik legizgalmasabb módon forr össze, él egymással szimbiózisban jelen és múlt.

Az ország, amelyik működik.

2015. december 3. és 14. közötti utunk alatt 8 előadást tartottam, 11 kórussal próbáltam a kórusdarabjaimat, köztük három kifejezetten elsőrangú volt.

A Seisen Leánykar és a La Para Fuente Nőikar, mindkettő a kiváló Mikiko Sato vezényletével, összesen 6 dögnehéz művemet énekelte, köztük olyanokat, mint az extrém nehéz, kimerítő Deus ultionum és Convertere, anima mea. Szép hangzás, intelligens, kifejező és részletgazdag zenélés. A karnagy bátran értelmezi a zenét, tolmácsolása, tempói, gesztusai még akkor is adekvátak és meggyőzőek, amikor esetleg én éppen másként csinálnék valamit; mer saját rubatókat, gyorsításokat-lassításokat énekeltetni, amelyek annak ellenére sem hatnak a zene ellen, hogy nincsenek beírva a kottába. Ezek után a Scatola di Voce Vegyeskar, Yusuke Morita vezényletével olyan üde, könnyed és szellemes Puer natus in Bethlehemet vezet elő, annyira lazán és meggyőzően lesznek úrrá a mű nehéz jazzes-könnyűzenés ritmikája felett, hogy öröm hallgatni.

Vendéglátóink: a szervező Fukiko Gotoda, Japán egyik fontos kóruskiadója, a Pro Musica Leánykar örökös nagymamája, aki 85 évesen is telve van tettvággyal és energiával, valamint két tolmácsunk, Morimoto Szatosi és Kurahasi Minori, igazán mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Nem tudok meghatódás nélkül írni a figyelmesség megannyi jeléről: a csodálatos, autentikus japán vacsorákról (szegény Nikoletta nem volt értük annyira oda...); élményteli kirándulásainkról a kamakurai Nagy Buddhához, illetve Hakonéba, a Fudzsi lábához (micsoda ajándék: gyönyörű időnk volt, érintésnyi közelségben tündökölt a hegy!); a jellegzetes, forró japán gyógyfürdőről, az onszenről; a látogatásról az aszakuszai sintó szentélyben és a mellette található bazárban, ahol mindhárman, még Hanga is, kedves ajándékokat kaptunk...

Szívből köszönjük. Máris visszavágyom.