Három új darabbal gazdagodott kórusra írott műveim jegyzéke. A három mű ezúttal (a Dominus Iesus in qua nocte – Regina cœli párostól eltérően) nem rendeződik ciklusba, hanem igencsak különböző darabokról van szó.
Az első mű egy rendkívül széles összefogással született megrendelésre készült: a Laudate pueri Dominum c. nőikart nem kevesebb, mint 11 Egyesült Államok-beli kórus közösen rendelte. A felkérés ötletgazdája az Iowa State University professzora, Kathleen Rodde, akivel az együttműködésünknek már komoly és nagysikerű hagyományai vannak: számára íródott Iubilate Deo c. nőkarom az ő ajánlására lett a Texas All-State Convention, Texas állam karvezetői találkozójának egyik kötelező műve, és így több mint 10.000. példányban kelt el! A mostani mű egy gyors, virtuóz darab, amelyben nagy szerephez jutnak a különböző body hit-ek, tehát a különböző, a kórusénekesek testével-testén előidézhető ütőhangszerszerű effektusok: taps, dobbantás, combra ütés.
A második kórusdarab a Keresztes Nóra vezette pécsi Cappella Quinqueecclesiensis-nek készült (érthetetlen, hogy miért támadnak folyton komoly nehézségeim, amikor a kórus nevét kell leírnom vagy kimondanom...) Az Ave verum corpus egy lassú, lírai, emelkedett hangulatú vegyeskar, amely, ha mással nem is, de D-dúr hangnemével utal Mozart híres motettájára.p
A harmadik kórusdarab egy olyan szöveget használ fel, amellyel már nagyon régóta kacérkodom: az O magnum mysteriumot. E gyönyörű szövegben a titok, a misztérium a kulcs, és ezt egy számomra eddig ritkaságszámba menő technikával kíséreltem meg megoldani: a mű hosszú férfikari résszel indul, amely ráadásul meglehetősen mély fekvésbe van írva. A férfikar és a később belépő nőikar között kétkórusos faktúrára emlékeztető párbeszéd kezdődik. E mű megrendelője pillanatnyilag titok, mivel meglepetésszerűen, egy igen fontos kórusszemélyiség születésnapjára készül...