Szerzői est a Pesti Vigadóban

A szerzői est plakátja

Háromévente általában összegyűlik annyi új kompozíció, amennyi elég ahhoz, hogy egy új szerzői est megrendezésére gondoljak.

Így volt ez most is, ráadásul januártól a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője vagyok, így hát az együttes felvállalta, hogy megrendezi a mostani estet. Nagy boldogság ez, és nagy felelősség is: mit válasszon az ember a rengeteg felmerülő lehetőség közül? Egy szerzői est akkor izgalmas, ha kellően sokoldalú, ha a zeneszerzőt több oldalról is bemutatja, az elhangzó művek kellően sokszínűek, ugyanakkor az egész műsorból mégiscsak kirajzolódik egy egységes kép az utóbbi évek kompozíciós irányát illetően.

Már-már hagyományosnak mondható, hogy az utóbbi idők szerzői estjeit egy kórusblokk nyitotta, így lesz ez most is. Nagy szerelmem, a kórusmuzsika több mint húsz éve már talán legfontosabb részét, gerincét képezi a zeneszerzői tevékenységemnek. Minden évben 6-8 új kórusmű születik, érthető tehát, hogy szeretnék megmutatni egy csokrot ebből a műfajból. Szabó Dénessel és a Cantemus Kóruscsaláddal hagyományosan jóbaráti-szoros szakmai a kapcsolatom, kórusműveim közül a legtöbb új mű bemutatója az ő nevükhöz fűződik: most is ők lesznek az előadói annak a 8 nőikari műnek, amelyek az estet nyitják.

Az est másik pillérét a versenyűvek képviselik, melyekből kettő csendül fel.

A Fuvolaverseny idén februárban hangzott fel először, Győrben, Ittzés Gergely fuvolaművész és a Győri Filharmonikusok felkérésére készült. Gergővel 4-5 éve terveztünk egy új versenyművet a részére, most ez szerencsésen megvalósult. A formájában hagyományos, háromtételes mű érdekessége, hogy többször használ olyan modern fuvolatechnikát, amelyeknek Gergő a viágszerte elismert úttörője. A multifóniák (azaz az egyszerre megszólaltatott kettős vagy többeshangzások) alkalmazására nem volt könnyű ráérezni, de Gergő segítségével (aki egyébként maga írta az I. tétel kadenciáját, amelyben mintegy bemutató előadást tart e modern technikákról) sikerült!

A Zongoraversenynek, amely Balog József részére íródott, 2011. decemberében volt a bemutatója. Stílusa kissé érdesebb, atonálisabb, mint a vokális műveké vagy egyéb szimfonikus műveimé, mégpedig azért, mert ifjúkoromban nagy hatást gyakorolt rám Bartók Béla zongoraműveinek, elsősorban a Zongoraszonátának és az I. zongoraversenynek ritmusközpontú, neobarbár, a magyar népzene ősrétegében gyökerező zenei világa – a ma este felhangzó műnek a gyökerei szintén ide nyúlnak. Nagyszabású, 5/8-os I. tétel, lírai, akkordikus II. tétel és őrülten rohanó, virtuóz III. tétel alkotja a művet – ez utóbbi viszont egy meglehetősen váratlan befejezésbe torkollik...

Az est zárószáma egy mintegy húszpercnyi hosszabb részlet (az első 4 tétel) a M. A. Bulgakov nyomán Várady Szabolcs szövegére íródott A Mester és Margarita c. opera-musicalből. Igen, meglehetősen furcsa és elgondolkodtató a műfaja ennek a több mint két és fél órás színpadi műnek, úgy is mondhatnám, egy kísérletről van szó: felerészt kortárs opera, felerészt musical, illetve rockopera. A zenekarban helyet foglal egy komplett rockzenekar. A rockzenés/musicales hangvétel a legkülönfélébb módon jelentkezik a műben, néha még egy tételen belül is többször ugrál a kétfajta stílus között. Az opera első 20 perce az 1930-as évek Moszkvájában játszódik, minden alkotóművész számára tanulságos eseményt mutatva be: a Mestert, fiatal írót, Pilátus c. regénye miatt rendszerellenesnek minősítik és kizárják a Szovjet Írószövetségből – amelynek egyébként nem tagja...

A szerzői est 2018. szeptember 23.-án, vasárnap 19.30-kor kezdődik a Pesti Vigadóban. Közreműködik Balczó Péter, Sáfár Orsolya, Hábetler András, Kálmán László magánénekesek, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság, valamint a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Hollerung Gábor vezényletével.

Jegyvásárlási lehetőség itt. A koncertet beharangozó kisfilm pedig itt.