A Mester és Margarita ősbemutatója a BartókPlusz Operafesztiválon

Mégpedig koncertszerű előadás formájában.

1. Az előadás

Jó vagy rossz a koncertváltozat műnek? És jó vagy rossz a nézőnek-hallgatónak, aki először hallja egy új színpadi mű minden egyes hangját?

Én, bevallom, nagyon örülök ennek: őrült sok hang van ebben a darabban, illetve meglehetősen sok gyors zene, és az énekesek is sokszor gyorsan énekelnek. Rengeteg információval fogom bombázni szegény hallgatót – valószínűleg kifejezetten kedvező, hogy első megszólaláskor nem vonja el a figyelmét a színpadi cselekmény is.

Ezenkívül ott van még a hangosítás kérdése: a darabban a hatalmas méretű szimfonikus zenekar (hármas fafúvósok, négy kürt, négy trombita, nagy vonóskar, sok ütőhangszer) mellett fontos szerepet játszik egy rockegyüttes is (két elektromos gitár, basszusgitár, két billentyű, dob). Ez a kétféle együttes szoros szimbiózisban működik egymás mellett: általában nem alá-fölérendelt viszonyban vannak, mint egy tisztességes rockoperában (ahol a rockegyüttes vezet, a szimfonikus zenekar kísér és csak színt ad hozzá), hanem egyenrangúak, párbeszédet folytatnak, sokszor egy tételen belül is változik a stílus és ezzel a hangszerelés. Nem árt, hogyha ezt a bonyolult hangosítási feladatot zavaró körülmények nélkül, kellő odafigyeléssel meg tudjuk oldani.

Tehát mindent egybevéve: hagyjuk hatni a zenét...

2. A mű

Bulgakov csodálatos, rendkívül komplex regényéhez képest jó néhány változással, egyszerűsítéssel találkozhat a néző az új opera-musical hallgatása folyamán.

Először is a főhősök fiatalabbak, mint a regényben: a húszas éveikben járnak. A Mester pályakezdő író, Margarita a Szovjet Írószövetség titkárnője, aki olvasta a Mester regényét, és ez alapján szeret bele. Ebből következik, hogy a kapcsolatuk tisztább, idillibb, mint a könyvben, mondhatni egy elsőszerelmes szituációt látunk.

A regény három fő cselekményszála (a '30-as évekbeli szovjet társadalom karikírozott bemutatása; a Mester és Margarita szerelmi szála; valamint Jézus és Pilátus története, azaz a passiószál) természesen nálunk is megmarad, de az orosz szál jelentősen leegyszerűsödik. A regény rengeteg szereplője kimarad Varenuhától Rimszkijig, Natasától Azazellóig, ezt azonban a műfaj és a terjedelmi korlátok nagyon erősen megkövetelik. Elég, ha Vlagyimir Bortko csodálatos, 10 részes, 500 perces filmsorozatára gondolunk – azt hiszem, ez az a terjedelem, amely igazán illik ehhez a rendkívül sokrétű, gazdag jelentéstartalmú műhöz. A mienk azonban egy kétfelvonásos, zenés színpadi darab, szórakoztató célzattal – a terjedelmi lehetőségeink korlátozottak...

3. A zene

A zene különlegességét a kétfajta, egymáshoz nem túl közeli zenei nyelvezet szoros egymás mellett élése, sőt időnkénti összefonódása adja: a kortárs operáé és a rockzene alapú könnyűzenéé. Könnyedén előfordul, hogy egy tételen belül egyik pillanatban még operai hangvétel uralkodik, amely a következő pillanatban egyszer csak átvált könnyűzenei fogantatásúra. A könnyűzene elsősorban Woland és kíséretének a sajátossága, de Pilátus, a kemény katona is ezen a nyelven szólal meg, míg a Mester és Margarita inkább egy Mozart-opera inspirálta zenei világot képvisel. Reményeim szerint a hallgató mégis egységesnek fogja hallani ezt a stíluskavalkádot.

4. A szereplők

A (még így is) rengeteg szereplő számát tovább csökkentettük azzal, hogy több énekes két szerepet is játszik. Ez logikusan következik e szerepek hasonló karakteréből: tehát ugyanaz az énekes a megszemélyesítője Jesuának (azaz Jézusnak) és a Mesternek; Hontalan Iván költőnek és Lévi Máténak; az írószövetség-elnök Berlioz és Kajafás főpapnak; valamint Latunszkij kritikusnak és az áruló Júdásnak. Ilymódon maradt egy abszolút főszerepünk (Margarita) és kilenc további főszerepünk: Woland és kísérete (Hella, Behemót és Fagót), továbbá a Mester, Berlioz, Iván, Latunszkij és Pilátus. Ez mindösszesen 10 főszereplő, akikből 2 szoprán, 1 kontratenor, 4 tenor, 1 bariton és 2 basszus. Meglehetősen férfiközpontú opera, azonban e férfiak mind-mind egy nő körül forognak...

Lássuk tehát a színlapot.

2017. június 24., szombat, 19.00 óra, Miskolci Nemzeti Színház

Gyöngyösi Levente
A MESTER ÉS MARGARITA - koncertszerű előadás
- opera-musical 2 felvonásban Mihail Afanaszjevics Bulgakov nyomán, Várady Szabolcs szövegére -

forgatókönyv: Bognár Róbert, Schlanger András

Szereplők
MARGARITA, a Szovjet Írószövetség titkárnője – Sáfár Orsolya
A MESTER, pályakezdő író / JESUA HA-NOCRI, vándorfilozófus – Balczó Péter
WOLAND, külföldi mágus – Cser Krisztián
HELLA, szexi vámpírlány – Szakács Ildikó
BEHEMÓT, hatalmas fekete kandúr – Gavodi Zoltán
FAGÓT, kerge karnagy – Kiss Tivadar
BERLIOZ, a Szovjet Írószövetség elnöke / KAJAFÁS főpap – Hábetler András
HONTALAN IVÁN, ifjú költő / LÉVI MÁTÉ, Jesua tanítványaVarga Donát
LATUNSZKIJ, kritikus / JÚDÁS, az áruló – Kálmán László
PONCIUS PILÁTUS, római helytartó – Kovács István
PATKÁNYÖLŐ centurio – Kőrösi András
NŐVÉR az elmeklinikán – Bakos Kornélia

közreműködik:
a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (koncertmester: Berán Gábor)

vezényel: HOLLERUNG GÁBOR

Kedvcsinálónak itt egy részlet a mű demófelvételéből: a Nr. 5. Tercettben Berlioz éppen Hontalan Ivánnak magyarázza, hogy Jézus nem létezett, amikor egy furcsa idegen szól bele a beszélgetésbe...

https://soundcloud.com/gyoengyoesi-levente/gyongyosi-levente-the-master-and-margarita-opera-musical-nr-5-terzetto-demo