Az Istenkép-oratórium újra a MüPában

Ma este a Művészetek Palotájában újra előadásra kerül 2006-ban bemutatott Istenkép-oratóriumom, mely Szőcs Géza Liberté 1956 c. drámája nyomán, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékére, Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar felkérésére készült.

Meglehetősen ellentmondásos a viszonyom '56-tal: miközben erdélyi számazásúként tökéletesen átérzem a szabadulás eufóriáját a fojtogató, bénító világrend bilincseiből, az egyenlőtlen harc őrült hősiességét a kommunista Góliát ellen, mégis nehezen tudok mit kezdeni a történelmi eseményre 60 év alatt rakódott pátosszal.

Ez az ellentmondás tükröződik Szőcs Géza komoly-drámai-ironikus-játékos szövegeiben, illetve az azokat feldolgozó Istenkép zenéjében is, melyben számtalan stílusjáték található: az I. tétel (Prófécia) Kodály, a II. tétel (A pesti srácok) Hacsaturján hangvételét idézi, az V. tétel (Istenkép) pedig egy Bach-stílusú korálfeldolgozással indul, melyben a koráldallam szerepét a Boldogasszony anyánk c. közismert népének játssza.

Az ellentmondás nem kímélte a mű fogadtatását sem: míg életem talán legrosszabb kritikáját kaptam rá ("posztmodern giccs"), addig Hollerung Gábor és együttesei azóta is nagyon szeretik, többször előadták és lemezre is vették. Igazán kíváncsi vagyok, milyen hatást tesz a ma esti előadás...

A koncerten a szopránszólót Pasztircsák Polina, a basszusszólót (és benne Kádár János szerepét) Gábor Géza énekli, közreműködik a Gráf Zsuzsanna vezette Angelica Leánykar és a Somos Csaba vezette Nemzeti Énekkar, illetve a Budafoki Dohnányi Ernő Szimonikus Zenekar. Vezényel: Hollerung Gábor.