"I would go if I could go" – world premiere of a new concerto for Hungarian folk instruments and symphony orchestra

Mint már előző, karácsonyi posztomban említettem, elkészült az Úgy elmennék, ha mehetnék c. concerto népi hangszerekre és szimfonikus zenekarra, amely Keller András ötlete nyomán fogant és szökkent szárba. Január 26.-án lesz a bemutató a Művészetek Palotájában, és íme egy interjú Mona Dániel tollából a Fidelión a mű keletkezéséről.

Rendkívül érdekes kísérletről van szó: a mű (hasonlóképpen, mint az Illés szekerén-szimfónia a klasszikus és a beatzenét,) a népzenét és a klasszikus szimfonikus muzsikát próbálja közös nevezőre hozni.

A feladat több okból sem volt könnyű.

Egyrészt én gyermekkoromban sajnálatos módon nem kerültem közelebbi kapcsolatba a magyar népzenével. Bach Brandenburgi versenyei megvoltak otthon, Verdi Traviatája vagy Trubadúrja szintén, Illés-, Koncz Zsuzsa-, Kovács Kati- és Neoton-lemezek szép számban. Magyar népzenénk nem volt. A népzene számomra mindig távoli, misztikus terület volt: hiába tanultam népzenét az egyetemen, hiába kellett írnom népdalfeldolgozást zeneszerzés órán, hiába hallgattam többször is Lajtha döbbenetesen bonyolult lejegyzésű Széki gyűjtését, maga a stílus, a műfaj, a hagyomány nem érintett meg különösképpen soha. Viszont többször is használtam kifejezetten emelkedett, földöntúli hangvételű zenét igénylő pillanatokban.

Ebben a műben viszont azzal szembesültem, hogy adott egy, a magyar népzene improvizatív világát mesterfokon űző együttes, illetve egy szimfonikus zenekar, amelyet viszont kisgyerekkoruk óta kottából játszó zenészek alkotnak.

Milyen lett hát maga a mű? A négy tételből a két lassú, az I. és a III. jelentős teret hagy a díszítéses, rubato játékot kihasználó népi hangszeres szólóknak. A III. tételben egyenesen egy szólisztikus hosszúfurulya-dörmögésben részesülünk. A II. és a IV. lendületes tánctételek, amelyek a két együttes stílusbeli különbözőségére építenek: ugyanazt a zenei anyagot egyikük így mondja, másikuk úgy. Hogy ebből mi lesz...

A mű főtémáit alkotó két fontos népdalt még Kolozsváron tanultam Demény Piroska nénitől (aki a város egyik két lábon járó enciklopédiája volt, népdalgyűjtő, valamint zeneoktató munkássága is a legjelentősebbek közé tartozik): az Úgy elmennék, ha mehetnék egy széki lassú: "Úgy elmennék, ha mehetnék / ha szabad madár lehetnék / szabad madár nem lehetek / hozzád, rózsám, nem mehetek."

A másik, A pünkösdi rózsa kezdetű, csángó népdal: "A pünkösdi rózsa nyáron virágozik, / az én édesem is akkor házasodik." Figyelem: két bővített szekundlépés is található benne!